Az infravörös sugarakat már ezredévekkel voltaképpeni felfedezésük előtt, az ókorban is alkalmazták gyógyításra. A sugárzó hő gyógyhatását tapasztalták eleink, bár fizikai természetét nem ismerték. Az antik orvosok parazsat, felizzított tárgyakat használtak a fagysérülések, zúzódások, véraláfutások kezelésére. Már az orvoslás első nagy alakja, az ógörög Hippokratész (ie. 460 – ie. 377 körül) is leírja műveiben, hogyan lehet hőkezeléssel gyógyítani különféle sebeket, fekélyeket, fagyási sérülteket. Innen igencsak hosszú út vezetett addig, míg J. H. Kellogg (1852 – 1943) amerikai orvos 1894-ben elektromos izzólámpát kezdett használni különböző betegségek terápiájánál. XX. századi utódai hasonló módszerrel, de már fejlettebb eszközökkel sikeresen gyógyították a nyirokrendszer, az ízületek, a mellkas, a hasüregi szervek és ivarszervek, az epehólyag, a máj, a vese megbetegedéseit. Az infravörös (rövidítve: IR = infrared) sugarakat alkalmazzák csonttörések kezelésére, bénult végtagok vérellátásának javítására, oxidációs folyamatok felgyorsítására.
Korábban az a feltételezés tartotta magát az orvosok körében, hogy az infrasugaraknak a sejtszövetre nézve sem kémiai, sem biológia, sem közvetlen fiziológiai hatása nincsen, csupán az áthatoló képességüknek köszönhető „belülről melegítés” segíti a gyógyulást. Ma már tudjuk, hogy a hőtartományú elektromágneses hullám a sejtek szintjéig hatol a szervezetbe és ott fermentációs folyamatok indít. Későbbi kutatások az IR-besugárzásról kimutatták, hogy javítja a vérkeringést, és a hatására kialakuló hiperémia (vérbőség) a beteg testrészben keletkező fájdalmat is enyhíti.
A XXI. század beköszöntével a klinikai infraterápia széles körben gyakorolt praxissá vált a modern orvoslásban, szerepet kapott egyes hepatitis vírusok elpusztításában, a hasnyálmirigy inzulintermelésének fokozásában, a szervezetbe bekerülő káros hatású fémek semlegesítésében és kiürítésében, de bevett módszer lett egyéb gyógyászati területeken, például az infrakészülékek kiválóan alkalmazhatók hővédelemre a koraszülöttek gondozásában.
A infrasugarak szerepe daganatos megbetegedések megelőzésében
A könnyen burjánzásnak induló, szervezetünkben mindig meglévő tumorsejtek hőérzékenyebbek az egészséges sejteknél, magas hőmérséklet hatására elpusztulnak vagy elvesztik az osztódás képességüket. 41–42 ºC fokon ezek a sejtek „elfelejtik”, hogyan kell a DNS-láncok reprodukciós hibáit kiküszöbölni, ezért elpusztulnak. A túlmelegítés azonban negatívan hat a szervezet összehangolt munkájára, ezért csak helyileg lehet alkalmazni. A lokális hipertermia akkor veszélytelenebb, ha a tumor közel van a testfelülethez a könnyű odafókuszálni az infrasugarakat.
Egy kaliforniai intézet rákmegelőzési kutatásainak vezetője, Dr. Ronald Pero röviden így fogalmazta meg az infravörös radiáció preventív hatását:
- az infraterápia lassítja vagy meggátolja a rákkeltő karcinogén anyagok bejutását a szervezetbe;
- ha mégis bejutottak, gyorsítja a toxinok és karcinogének távozását a szövetekből;
- aktivizálja az immunrendszer egészét, ellenállóbbá teszi a szervezetet.
Az említett folyamatok nemcsak klinikai körülmények között lehetségesek, a megelőzés végezhető például egy otthoni, infra sötétsugárzókkal fűtött szaunában, az itt eltöltött idő alatt javul a szervezetben a véráramlás, felgyorsul az anyagcsere, fokozódik a sejtek oxigén- és tápanyagellátása, csökkennek a pangásos jelenségek, és a szerveinkben felgyülemlett toxinok, nehézfémek a magas hőmérséklet hatására távoznak (a szaunahő ugyanis a felsoroltak mellett aktivizálja testünk legnagyobb szervét, a bőrt, amin keresztül a verejtékkel távoznak a méreganyagok). A szaunázásnak bizonyítottan szerepe van a prevencióban, a rákos megbetegedések megelőzésében. Egy kisebb méretű IR-kabin már elérhető áron beszerezhető, és a nagyobb, többszemélyes infraszaunák is egyre inkább tartozékaivá válnak modern otthonainknak.
További olvasmányok a témában:
infraszauna