Tiszta energiaforrás lett a nukleáris üzemanyag és a földgáz
Európában sokan ellenzik az atomenergiát, de még többen a széntüzelést. Ám alighanem ennél is többen nézik rossz szemmel a magas villanyszámlákat és gázfűtési költségeket. Igazán jó megoldás jelenleg nem mutatkozik arra, hogy a fenntarthatóság eszménye és a gyakorlati célszerűség egyidejűleg és maximálisan teljesüljön. Nem lehet minden egyszerre zöld is, meg olcsó is. Úgy tűnik, áthidaló megoldásként az Európai Unió a kisebbik rosszat választotta.
A döntéshozók két év mérlegelés után tiszta energiaforrásként könyvelték el a földgázt és a nukleáris üzemanyagot. A döntés ésszerű, ugyanis az egyre több területen mutatkozó energiaválság azzal fenyeget, hogy meg kellene élnünk a szén és kőolaj reneszánszát. Ennek fenyegetésében az EU úgy érvelt, hogy az atomerőművek és a gáztüzelésű erőművek – a folyamat egészét tekintve – nem akadályozzák, hanem elősegítik, hogy Európa a szennyező fosszilis múltból a zöld jövő felé mozduljon és 2050-re elérje az üvegházhatású gázok kibocsátásának nullára csökkentését az energiaiparban. Tudományos megfontolásokat és a mindennapi élet megszokott kényelmére vonatkozó racionális érveket mérlegelve az Európai Bizottság 2022 januárjában jóváhagyta a tiszta energiaforrások osztályozását, és a következő hat hónapban a szabályzat várhatóan életbe is lép. Az atom és a gáz is odakerült a tiszta energiaforrások közé. Ha ezt nem teszik meg a döntéshozók, az súlyosan megnehezítené az engedélyek megszerzését új atomerőművek és gáztüzelésű villanyerőművek építéséhez, ami a növekvő felhasználói igények miatt súlyos ellátási zavarokhoz vezethetne.
A józan megfontolás azt diktálja, hogy nem helyes az olyan energiapolitika, amely a zöld távlat miatt nem képes jelen időben a fogyasztókat ellátni hozzáférhető árú villamos energiával. Tehát hasadjon az atom, égjen a gáz: szükség van a rövid távon csak így előállítható olcsó áramra, illetve a bár nem makulátlan, de a szénnél-olajnál tisztább forrásokra.
Hol égjen el a gáz otthonunk komfortja érdekében?
Ha mindezt honlapunk témája, az infra fűtéstechnológia szempontjából is nézzük, arra jutunk, hogy az ésszerű energiafelhasználás szempontjából például sokkal célszerűbb a földgázt korszerű, magas hatékonyságú erőművekben elégetni, majd a megtermelt elektromos energiát lakossági infra fűtésre használni, semmint ugyanezt a gázt a lakóépületek központi vagy házaink, lakásunk egyéni kazánjaiban/bojlerjeiben elégetve termelni a hőt. A legkorszerűbb gázturbinás erőművekben a gáz kémiai energiájának cirka 60-65 %-a alakul villamos energiává, míg az épületek fűtésére használt gáztüzelési rendszerek hatásfoka mindössze 30-35 %, legjobb esetben megközelíti a 40-et. Infrafűtés során az elfogyasztott elektromos energiának cirka 95-99 %-a alakul át hőenergiává, maga az áram pedig kb. 7-10 %-os veszteséggel jut el az erőműtől a fogyasztóig
Azaz a két folyamat számait összevetve: ugyanannyi elégetett gázból legalább 15 %, de inkább cirka 20%-kal több hő keletkezik, ha nem magát a gázt, hanem az ipari szinten termelt áramot használjuk fűtésre. (Képünkön: a Siemens cég Düsseldorfban létesített kombinált ciklusú gázturbinás erőműve.)
Így számolva ez a százalékos különbség nem túl nagy (habár országos léptékben tetemes), de nem is ebben érhető tetten az infrapaneles fűtés nagy előnye, hanem a ténylegesen előállított hőenergia gyakorlati hasznosulásában. Ugyanis az egységnyi gáz elégetéséből származó hőnek akár több mint a fele elvész a kevéssé korszerű gázkazános vízkeringtető rendszernél:
- az égéssel fejlesztett hő jelentős része a kéményen keresztül távozik
- a kazán rendszerint olyan helyen működik ahol (egészségbiztonsági okokból) nem időzünk tartósan, a kazánból itt kiáradó meleg veszteséget jelent
- a hő a csövek, radiátorok és a bennük keringő víz, valamint az átfúrt faalak belsejének felmelegítésére pazarlódik
- a rendszer elsődlegesen a helyiségek levegőjét melegíti fel, amely a mennyezethez emelkedik („a lábamnál van a leghidegebb”)
- a légtérben keringés alakul ki, ami csökkenti hőérzetünket („húz a falakból a hideg”)
- mivel a helyiségek lassan melegszenek fel, akkor is fűteni kell őket, ha nem tartózkodunk bennük
- teljes helyiségeket fűtünk egyenletesen, holott például órák hosszat íróasztalunknál dolgozunk az egyik, vagy egy fotelben ülünk a másik sarokban, mégis fűtjük az egész szobát
Mindezekkel szemben az infratermékeknek nincs szükségük kéményre, csövekre, vízre; nem a levegőt, hanem közvetlenül és irányíthatóan a testek felületét melegítik (így a mi testünket is); átadott melegük nem száll fel a mennyezet alá, hanem a padló közelében képez magasabb hőmérsékletet; nem keletkezik a hőérzetet csökkentő légkonvekció; továbbá – ami nagyon fontos – csak akkor és csak ott fűthetünk, amikor és ahol erre épp szükség van.
Mindezeket figyelembe véve és maradva a gázos példánál: ahhoz, hogy a lakásunkat komfortossá tegyük a fűtési időszakban, a kazánunkban kb. háromszor annyi gázt kell elégetni hagyományos fűtésnél, mint amennyit a gázerőműben égetnek el ahhoz, hogy otthoni infrafűtési rendszerünk ugyanezt a komfortot biztosítsa.
Ebből az is következik, hogy az egységnyi hőt termelő lakossági gáz ára hiába sokkal alacsonyabb, mint az ugyanennyi hőt adó villanyáramé, a hatékony felhasználás, valamint a hőeloszlás időbeni és lokális optimalizálása révén anyagilag is jól járhatunk.
Fenntarthatósági szempontból persze még jobb lenne napelemekkel fűteni, de ha erre nincs módunk, tegyünk úgy, mint az EU: válasszuk a kisebbik rosszat.